Csókolom

Csókolom, megérkeztem ...
Por utánam, köd előttem,
de azt jól látom még,
hogy Ön mindig olyan szép,
mint akkor minden reggel ...

Reszket még a hajnal ...
Nedves fűben vizes talppal
sétál még a szél,
lassan nyugovóra tér,
csókot vált a nappal ...

Tudják jól a gyárak, 
hogy az illatától vágynak,
hiszen nincsen olyan kép,
amin Ő ne lenne szép,
mint akkor minden reggel ...

Lassan léptem, hogy jól lássam ...
Mosolyától rabbá váltam ...
Mert most is tudom még,
hogy Ő mindig olyan szép,
mint akkor minden reggel ...

Elméláztam éjjel ...
Csillagok közt szenvedéllyel ... 
Nézett rá a hold,
mert ő is tudta jól,
hogy milyen minden reggel ...

Csókolom, megérkeztem ...
Közben idősebb is lettem.
De nem fakul a kép,
hogy Ön mennyire szép volt
akkor minden reggel!

Ébred már a város.
Olykor minden szívre káros,
de azt jól tudja rég,
hogy Ön mindig olyan szép volt
akkor minden reggel ...