Ezer Év

1.EZER ÉV' 

Csillagport visz a tavaszi szél 
Soha nem vész el, ami benne él 
Száz történet vele száll 
Ahogy tompán szól egy kopott gitár 

Fényes csillag, forró tûz 
Ó, ez az mi ehhez a helyhez fûz 
Vége tán, vagy jön még valami más? 

Édes érzés, tompa kín, 
Ó, miért erre visznek vágyaim? 
Szívem erre, elmém arra vágy... 

Válaszút elõtt állok, 
Most talán ráhibázok 
Melyik út visz a boldogság felé... 
Fájdalom és a könnyek, többé össze nem törnek 
Ez az én életem, nem kérkedem, 
Csak megyek a cél felé 

Hóvihart hoz a téli szél 
Csak a jég és hó ami benne él 
Beteríti, ki benne áll 
Fuss, hát most ezen életed áll 

Elvesztél de én megtalállak, 
Éles a szemem mint egy sasmadárnak 
Karmaimból nincsen menekvés 

Lecsapok és elragadlak 
Hiába kiáltasz, meg nem hallhatnak 
De cseppet sem kell félned többé már... 

Válaszút elõtt állok, 
Most talán ráhibázok 
Melyik út visz a boldogság felé... 
Fájdalom és a könnyek, többé össze nem törnek 
Ez az én életem, nem kérkedem, 
Csak megyek a cél felé 

Porfödte, kies forró táj 
Itt nem él túl, aki csodára vár 
Vakító fény szûrõdik át 
Én mégis várom inkább a csodát 

Karjaimat széttárom, 
Ez lesz talán a legszebb álmom 
Érzem, ahogy belémkap a szél... 

Mint egy gyilkos hurrikán 
Ez a vég, vagy egy álom csupán? 
Kérlek, mondd meg mit is tehetnék... 

Szállok a széllel, mint egy falevél 
Ó, elszáradok, ha több esõ nem ér 
Úszok az árral, mint egy liliom 
Ó, évezredekig tart ez, jól tudom... 

Ezer éve már, itt vagyok vétkesen 
Mégis érzem azt, hogy létezem 
Várok még, nincs bennem félelem 
Várok rád, gyere velem! 

Itt vagyok, mindig is itt leszek 
Akkor is, ha néha elveszek... 
Fájdalom, ó, mit tegyek 
Add, hogy önmagam legyek! 

Ezer éve már, itt vagyok vétkesen 
Mégis érzem azt, hogy létezem 
Várok még, nincs bennem félelem 
Várok rád, gyere velem!