Valamit El Kell Mondjak

Robbant a csend
és idelent,
megállt egy napra az élet.

Dörgött az ég,
és angyalként
leküldött számomra téged.

Letagadom,
nem akarom,
mégis, ha szemedbe nézek,

akad a tű,
akad a szó,
megnémít az, amit érzek.

Valamit el kell, mondjak, mégis túl nehéz,
Pedig az életnél is százszor többet érsz.
Valamit el kell, mondjak rég, csak félek még,
Mert ha mást szeretsz, én semmivé lennék.

Valamit el kell, mondjak még, hisz' tudnod kell,
Nekem itt más számára nincs szívemben hely.
Valamit el kell, mondjak rég, csak félek még,
Mert ha mást szeretsz, én semmivé lennék.

zene szólt,
és vele szállt
szerelemillat a szélben.

Gondoltam Rád,
s heteken át
csak rólunk álmodtam ébren.

Nem mondtam még,
nem szóltam rég.
Tépem csak szerelmem húrját,

mert szívem fél,
hogy, mit tennél,
ha már az igazat tudnád.

VALAMIT EL KELL, MONDJAK, MÉGIS TÚL NEHÉZ,
PEDIG AZ ÉLETNÉL IS SZÁZSZOR TÖBBET ÉRSZ.
VALAMIT EL KELL, MONDJAK RÉG, CSAK FÉLEK MÉG,
MERT HA MÁST SZERETSZ, ÉN SEMMIVÉ LENNÉK.

VALAMIT EL KELL, MONDJAK MÉG, HISZ' TUDNOD KELL,
NEKEM ITT MÁS SZÁMÁRA NINCS SZÍVEMBEN HELY.
VALAMIT EL KELL, MONDJAK RÉG, CSAK FÉLEK MÉG,
MERT HA MÁST SZERETSZ, ÉN SEMMIVÉ LENNÉK.

M'ért szeretünk, mondd, ha az érzés fáj?
M'ért süket a csend, ha szólni muszáj?
Várj kicsit! Néma még a szó, a száj.
Csak a szívemet hallom!

VALAMIT EL KELL, MONDJAK, MÉGIS TÚL NEHÉZ,
PEDIG AZ ÉLETNÉL IS SZÁZSZOR TÖBBET ÉRSZ.
VALAMIT EL KELL, MONDJAK RÉG, CSAK FÉLEK MÉG,
MERT HA MÁST SZERETSZ, ÉN SEMMIVÉ LENNÉK.

VALAMIT EL KELL, MONDJAK MÉG, HISZ TUDNOD KELL,
NEKEM ITT MÁS SZÁMÁRA NINCS SZÍVEMBEN HELY.
VALAMIT EL KELL, MONDJAK RÉG, CSAK FÉLEK MÉG,
MERT HA MÁST SZERETSZ, ÉN SEMMIVÉ LENNÉK.