Elegia (Т. Koncs - I. Senes)

Nézz rám, s láthatod, hogy mégsem fáj,
Tönkretenni nem tudtál.
Nézz rám! Én vagyok a boldogság!
Nem gondolok többé rád,
ezután soha már!
 
Egy könny fut az arcomon,
Ne félj, már nem vállalom.
Talán egy kis porszem a szemembe ment,
Igen, így történt, nem sokat jelent.
 
Nézz rám, láthatod, hogy mégsem fáj
Bennem végleg elmúltál
Nézd a mosolygó arcomat, nézd én vagyok a boldogság!
Nem gondolok többé rád,
ezután soha már!
 
Egy könny fut az arcomon,
Ne félj, már nem vállalom.
Talán egy kis porszem a szemembe ment,
Igen, így történt, nem sokat jelent.
Semmit nem jelent.