Negatív

szavakat hallasz, de tartalmat még keresned kell hozzá.
az őszinteség egyszerűsége két pólussá vált.
érdek formálta mosoly, ökölbe szoruló kezek,
de állarc nem rejthet tettet. 
várom a naivitást, ne rejtsen mást,
gyűlölt gazból erdőt és fát,
szeméthegyből díszlő palotát,
törött ábrándból remény várát. 
csak azt nem látod, hogy merre fordulj 
még mindig árt, bárhova nézel. 
talán nem vesztél el, még nem, még nem...            
ha már nem lehet kapaszkodni,
nincs kinek a kezét fogni.
egy testben az erőszakkal
keseredésbe műtött agresszióval.
s maradjon az, az egyetlen álmunk,
hogy még megváltozhatunk, 
hogy nyugalomban hagyja el testünk utolsó pillantásunk.